Ide kattints!

2016. december 5., hétfő

A vezetői fejlődés és a szolfézs

Gyerekkoromban rettentően örültem annak, hogy nem írattak be zeneiskolába, így nem kellett kottaolvasást tanulnom, ami már az énekórákon sem volt szimpatikus számomra. Teltek az évek, már mindenki rég abbahagyta a zenetanulást, aki az osztályból történesen járt zeneiskolába, én pedig tizenhárom-tizennégy évesen elkezdtem nyúzni a nővérem hátrahagyott gitárját, autodidakta módon tanulgatva az akkordozást az annak idején nagyjából egyetlen, amatőröknek szóló gitáriskola könyvből. Persze alapítottunk rockegyüttest is, ami nagyjából húszéves korunkban oszlott fel, magunkhoz képest a “csúcson”. A városi és a megyei döntők után az utolsó klasszikus Ki mit tud? tévés előválogatójáig jutottunk el, ahonnan persze már nagy ívben repültünk a mátyásföldi orosz laktanya kultúrházának kontrollhangfal-mentes színpadáról. Személyesen annyi visszajelzést sikerült bezsebelnem, hogy a zsűriben helyet foglaló Babos Gyula nem átallotta azt mondani, hogy “a gitáros nem volt rossz”. Bár ez kétségkívül hízelgően hangzott egy ilyen kaliberű művész szájából, azért azt be kellett látni, hogy a “nem rossz” elég messze van a jótól, ami pedig igen távol a nagyon jótól. A gitározási tudományom nagyjából ott meg is rekedt, részben pont azért, mert nem ismertem a kottát, és ez eléggé bekorlátozta a gyakorlási mozgásteret. Mintha nem tudnánk olvasni, és minden tanulási lehetőségünk abban merülne ki, amit egy hozzáértőtől meghallgatunk és memorizálunk.

A fenti történet jutott eszembe a vezetői tanulással kapcsolatban is. Természetesen vannak olyan őstehetség zenészek, akik sose láttak kottát, mégis csodálatosak. Akadnak ilyen vezetők is: sohasem tanultak róla formálisan, de ettől függetlenül zsigerből kiválóan nyomják. A többség azonban nem ilyen, így a továbbfejlődésüket korlátozza, ha nem tanulnak egy kis “menedzsment szolfézst”. Azaz képbe kerülni az alapismeretekkel kapcsolatban, tisztázni a vezetés legfontosabb feladatait, tudatosítani és szélesíteni a kommunikációs eszközkészletet, jobban megérteni az emberi működést, és általánosságban többet megtudni a vezetői munka tudományos hátteréről. És persze rendszeresen reflektálni a tapasztalatokról.

Egészen furcsa egyébként, milyen sokan elpöcörögnek éveken, sőt akár évtizedeken keresztül vezetői pozícióban anélkül, hogy bármit igyekeznének megtanulni az emberek menedzselésével kapcsolatos ismeretekből, amelyek egyébként nem túl őrdöngősek, és elég könnyedén hozzáférhetők.

2016. november 28., hétfő

Nem az a kérdés, mire vágysz, hanem hogy miért vagy hajlandó szívni

Közeledik az év vége, a számvetés és a jövő év tervezésének ideje. Már aki szokott ezzel foglalkozni, ilyentájt gondolja át, hogy mire szeretne fókuszálni a következő esztendőben. Olvastam egy figyelemreméltó cikket Mark Mansontól a Quartz-on, melyben nem igazán ír nagy újdonságot, de az a helyzet, hogy a téma továbbra is aktuális.

Különösen amióta a média folyamatosan ott van a szánkban valamilyen formában, az emberek jelentős része vágyik arra, hogy olyan legyen, mint az a néhány ezrelék vagy tízezrelék, aki megjelenik az újságokban, a tévében vagy az interneten. Vágynak arra, hogy bajnokok legyenek, szép legyen a testalkatuk, magas pozícióba kerüljenek, sok pénzt keressenek vagy ismertséget szerezzenek.


2016. november 24., csütörtök

A tréninget tízóraira eszi meg a kultúra

Peter Drucker ismert megállapítása, hogy a kultúra megeszi a stratégiát reggelire. Hiába tűzzük például zászlónkra a nagyszerű ügyfélélményt, ha a társosztályok magasról leszarják egymás kéréseit, így a pocsék belső ügyfélkiszolgálás sosem fog kiválósághoz vezetni a külső ügyfeleknél. Száz hasonló példát lehetne hozni.

A kultúra egy éhes valami lehet, mert megfigyelésem szerint nem csak a stratégiát eszi meg. Itt van például a tréning, azon belül is a vezetőképzés, amire ugyebár én leginkább rálátok. Itthon a rendszerváltás óta, nemzetközi szinten meg több mint negyven éve jellemző gyakorlat, hogy a vezetőket elküldik mindenféle készségfejlesztő tréningekre, majd pedig nagy meglepetéssel tapasztalják, hogy mintha semmi sem változna. Ezt persze nem csak érezzük, hanem korábban készítettünk ilyen eredményre jutott saját felmérést, és külföldi kutatások is szomorúan állapították meg.


2016. november 21., hétfő

Az igazság, a jóság és a szépség a munkahelyen

Vannak több ezer éves emberi értékek (Platóntól Einsteinig sokan rámutattak), amelyeket magánéletünkben ma is igen fontosnak tartunk. A párkapcsolatok végét jelenti, amikor a felek nem mondanak igazat egymásnak, és a gyereknél is harapunk, ha hazugságon kapjuk őket. Egészen kis korban is megnyilvánul a csöppségek igazságérzete: nem tartják korrektnek, ha a testvérük helyett kapnak elmarasztalást, vagy aránytalanul részesülnek a süteményből. Megosztjuk a szeretteinkkel, amink van, segítjük a családtagokat, kedveskedünk nekik, gondoskodunk róluk, kifejezzük pozitív érzéseinket feléjük. Igyekszünk a környezetünket széppé, otthonossá varázsolni, még ha mindegyikőnk mást tart is szépnek. Örülünk egy-egy esztétikus tárgynak, feldíszítjük a tortát, rendet rakunk, vagy akár az évszaknak megfelelően dekoráljuk a lakást. Nem a vályúba öntjük a fazékból a babfőzeléket, hanem ízlésesen megterítünk, így még szívesebben ülünk oda a vacsoraasztalhoz.


2016. november 18., péntek

Hogyan tudod jobbá tenni az egyszerű, monoton munkát? - 10 gyakorlati tipp

Az elmúlt húsz évben volt alkalmam számos termelővállalat telephelyét felkeresni, és elég szomorúan láttam, milyen sokan végeznek rettentően monoton és egyszerű tevékenységet, ezerszer ismételve egy nap. Igen jellemző a betanított munka: vagy egy néhány lépésből álló manuális feladatsort kell elvégezni egy munkadarabon, vagy egy gépet kell etetni, illetve elszedni, amit kiokádott magából. Az automatizálás még mindig van annyira drága, és elég gyakran változnak a termékek ahhoz, hogy nagyobb profittartalommal lehessen kézi erő bevonásával gyártani. Meglepődve tapasztaltam, hogy még egy sokak által csodált, magasabban kvalifikált munkaerőt alkalmazó high-tech gyárban is tud annyi lenni a dolgozó feladata, hogy 6 darab csavart betekerjen az elé futószalagon érkező termékbe, és még a meghúzás nyomatéka sincs rá bízva, azt a kéziszerszám programozása határozza meg. A gyorsaság érdekében az ergonomikus munkahelyen minden kartávolságban van, így nincs is miért felállni. Ahol pedig sokféle alkatrész-variáció épülhet be a termékekbe, ott egy lámpácska gyullad ki az adott munkadarab érkezésekor a sorra kerülő alkatrész kis fiókján. Így végképp nem kell gondolkodni, igaz, a hibázás is valószínűtlenebb.


2016. november 14., hétfő

Hogyan fejlesztheted az akaraterődet?

Az emberek egészen elképesztő teljesítményekre képesek, hegyeket tudnak megmozgatni. Egyesek abszolútértékben is, de mindenki másra igaz, hogy saját magához képest. Amennyiben tényleg akarják. Úgy értem, hogy tényleg. Az akaraterővel számos hátrányt lehet kompenzálni, sokféle akadályt át lehet ugrani, legyenek azok objektív külső nehezítő tényezők, vagy belső korlátozó hiedelmek. Ott van tehát mindenkiben egy potenciális megújuló energiaforrás, pont úgy, mint a nap vagy a szél ereje, és kábé ugyanannyira használjuk ki.


2016. november 10., csütörtök

Miért ne kösd össze a kompenzációt a teljesítményértékeléssel?


Nem tűnik valami fairnek, hogy mindenki ugyanannyit keressen egy adott munkakörben, függetlenül attól, hogy a lábát lógatja vagy termel, mint állat. A múlt rendszer gyakorlatára emlékeztetne, ahol vagy “mindenki egyenlő”, vagy egyesek “egyenlőbbek másoknál”, például azért, mert jóban volt a fejesekkel vagy egyszerűen csak régebb óta dolgozott az adott munkahelyen.

Adná magát a meritokráciában hívő nemzetközi cégek által alkalmazott megközelítés, miszerint a jobban teljesítők kapjanak többet. A jobb teljesítményt pedig értékelő számokban vagy kategóriákban lehet kifejezni. A tapasztalatok alapján sok sebből vérzik azonban ez a működésmód is:

2016. november 7., hétfő

Tudatos Vezetés nyílt képzés indul rövidesen

Az utóbbi évek során rendszeresen érdeklődtek nálam arról, hogy miképpen lehet Tudatos Vezetés képzésen részt venni. Minden alkalommal azt kellett válaszolnom, hogy csak céges csoportokat vállalok, tehát egyénileg sajnos sehogy. A vállalati ügyfeleim vannak olyan kedvesek, hogy előre lekötik a kapacitásaimat, sőt, az utóbbi időben már nem csak az enyémet.

Nagy örömömre szolgál viszont, hogy közel egy éves előkészítő munka után kiváló kollégáim, Ladics Viktória és Avar Eszter fantáziát láttak abban, hogy a Tudatos Vezetés képzést nyílt formában is elérhetővé tegyék az érdeklődők számára. Ami még izgalmasabb, hogy az eredeti képzési tartalmat és módszertant plusz 20 százaléknyi HR Partner Consulting-os fűszerrel bővítették, saját szakmai meggyőződésük szerint. Ugyancsak érdekes ízt fog kölcsönözni a programnak, hogy a résztvevők különböző szervezetektől érkeznek, így lehetőség nyílik majd teljesen eltérő gondolkodású és tapasztalatú vezetőkollégákkal eszmét cserélni.

A program kiscsoportos, jelentős mértékben egyénre szabott. Helyek korlátozottan állnak rendelkezésre.

Az első nyílt képzési csoport december 6-án indul, a kedvezményes jelentkezési határidő november 24. Részletes információkat ezen a linken lehet olvasni.

2016. október 24., hétfő

Tényleg leáldozott a pocsék vezetőknek?

Kép: Hivatali patkányok c. film
Egyre több cikket lehet olvasni arról, hogy a számos iparágban és munkakörben tapasztalható krónikus munkaerőhiány okán már nem nagyon engedhetik meg maguknak a cégek, hogy a vezetőik viselkedése és kompetenciahiánya miatt csapatostól hagyják ott őket az alkalmazottaik. Most már nem csak drága, hanem szinte reménytelen vállalkozás pótolni a távozókat, ha erre jelentős mennyiségben van szükség. Alig van mozgósítható betanított dolgozó, igen kevés a szakmunkás, lasszóval fogják a mérnököket, a programozók kegyeiért pedig már évek óta a nemzetközi munkaerőpiac is küzd. A felsőfokú (ha lehet, gazdasági) végzettségű, nyelveket beszélő, tényleg tanulni és dolgozni akaró fiatalokért is komoly a verseny a shared service centerek és a professzionális szolgáltatásokat nyújtó vállalatok részéről.



2016. október 20., csütörtök

Besenyő Pista bácsi és az erősségfilozófia

Tanult kollégáim a Menedzsmentornál nagy zászlóvivői az erősségfilozófiának, mely szerint leginkább azzal járunk jól, ha azoknak a területeknek a fejlesztésére fókuszálunk, amelyekben már eleve jó adottságokkal rendelkezünk. Az oktatás és a munka világa ezzel szemben többnyire azon ügyködik, hogy rámutasson az ember gyengeségeire, és azt tekintse fejlesztendő területnek. Majd pedig mindenki versenyt csodálkozik, hogy nem jut vele egyről a kettőre.