Ide kattints!

2017. január 19., csütörtök

A munkatársak fejlesztésének titkos fegyvere

Mindig is szórakoztatott, amikor valaki a dolgok lényegére rátapint, egyszerűen fogalmaz meg valami értelmes és örök érvényű tudnivalót. A napokban beszélgettem egy nagy tapasztalatú kollégámmal, aki amellett, hogy évtizedek óta a szakmában ténykedik, magasan képzett pszichológus, szakterületén pedig Magyarországon egyedülálló kvalifikációval bír.

Valahogy oda keveredett a társalgás, hogy megállapította: akivel foglalkoznak, az fejlődik. Ilyen egyszerű. Még azt sem átallotta mondani, hogy ez bizony a növényekre is igaz. Az édesanyjának átadott, döglődő szobazöldségek érdekes módon nála életre kelnek és boldogan virágoznak. Arra is tudtunk mindketten példákat hozni, hogy egészen rutintalan kollégák is tudnak eredményeket elérni az ügyfeleikkel, egyszerűen azzal, hogy időt és figyelmet szánnak rájuk. Nem véletlen, hogy sokezres mintán végzett felmérések 95% feletti elégedettséget mutattak ki coaching szolgáltatások ügyfeleinél. Pedig biztos nem mindenki fekete övesekkel coacholtatta magát.

Sok vezetővel van alkalmam beszélgetni munkám során, és mindenféle kvantitatív felmérés nélkül nagy bizonyossággal megállapíthatom, hogy alapesetben bizony kevesen fektetnek számottevő energiát a munkatársaikkal való foglalkozásba, hogy a fejlődés tervezett és szisztematikus támogatásáról ne is beszéljek. Emlékszem az öt évvel ezelőtti Tudatos Vezetés kutatásunk eredményére, melyből kiderült, hogy a válaszadóknak még a negyede se vette a fáradságot, hogy segítsen fejlődési célt meghatározni valamely beosztottjának. Ráadásul, aki egyáltalán kitöltötte a kérdőívünket, az valószínűleg a vezetés témakörére az átlagnál nyitottabb ember, szóval a rögvalóság minden bizonnyal ennél még kevésbé pozitív képet mutat.

Elképesztő egyedi és titkos fegyvered van tehát arra, hogy kiemelkedj a vezetői mezőnyből, segíts a munkatársaidnak a fejlődésben, egyúttal hozzájárulj a motivációs szintjük emelkedéséhez: foglalkozz velük! Szánj rájuk időt! Beszélgessetek! Hallgasd meg, hogy érzi magát, mi hozza lázba, merre van neki az előre! Tegyél fel értelmes kérdéseket, hogy tisztában lássa a jelen helyzetet és a kívánt jövőképet! Ha igényli és van ötleted, mutass neki lehetőségeket a tanulásra! Fordítsátok át az ötleteket konkrét tennivalókra, és kövessétek nyomon a haladást!

Továbbra is azt mondom, hogy az emberek vezetésének területén minimális energiabefektetés elegendő ahhoz, hogy az átlagból masszívan ki tudj tűnni.

2017. január 16., hétfő

Tarts te is évindítót a csapatoddal!

A múlt héten tartottunk évindító összejövetelt a Menedzsmentoros kollégáimmal, ami olyan jól sikerült, hogy most minden olvasót hasonló kezdeményezésre buzdítok. Szolgálok is hozzá egy tök egyszerű kis recepttel, ami nekünk abszolút bevált. Az ilyen megbeszélést mindenképp érdemes az irodán kívül megszervezni, hogy kiszakadjatok a napi ügymenetből. Ha van rá büdzséd, lehet egy külső, bérelt helyszínen, ha nincs, akkor egyszerűen meghívhatod magadhoz a kollégáidat. Amennyiben képes vagy főzni, akkor varázsolhatsz valami finomat, mint ahogy nálunk tette Dobay kolléga, de egyéb esetekben egy pizzarendelés tökéletesen megteszi. Nagyjából egy fél nap elegendő lesz, plusz előtte vagy utána az ebéd. A következő, pofonegyszerű struktúrát javaslom:


2017. január 12., csütörtök

Vegyünk-e fel minden nap ugyanolyan ruhát?

Lehet arról olvasni, hogy egyes ismert és sikeres vezetők, Jobstól Zuckerbergig minden nap ugyanazt az egyfajta farmert és pólót/garbót veszik/vették fel, ezzel is csökkentve a napi döntéshozatali kényszer mennyiségét. Bár biztos sokan megmosolyogják az ilyesmit, bizony van ebben valami. Azt már valószínűleg észrevetted eddig is, hogy a fizikai állóképességednek van egy napi korlátja, de így van ez például az akaraterővel és a szellemi kapacitással is. A döntés, azaz a mérlegelés és a jó választás bizony a tudatos gondolkodásunkat veszi igénybe, nem az autopilot üzemelteti, mint a reggeli fogmosást, vagy akár a munkahelyünkre kocsikázás jelentős százalékát. Ha például szokásokat alakítunk ki, azok lényegesen kevésbé használják a gondolkodást és az akaratot, helyt adva másnak, például az összpontosításnak. Többek között ezért végzik ugyanazt a rituálét a versenyeken az élsportolók, utána lehet például olvasni, hogy Phelps vagy Hosszú Katinka milyen menetrend szerint építi fel a napokat és a futamot megelőző időszakot. Nem véletlenül beszél Tony Schwartz időmenedzsment helyett energiamenedzsmentről. Minél kevesebb olyan dologgal égetjük az energiánkat, ami nem igazán fontos, annál több marad a korlátozott mennyiségből a lényeges dolgokra.


2017. január 9., hétfő

Az inspirálódás édeskevés a változáshoz

Az inspirációk dömpingjének korában élünk. Akármerre fordítjuk a fejünket, valaki inspirálni szeretne bennünket valamire. A facebook-on nem győzzük lefelé tekerni a temérdek, naplementét vagy zord hegyormokat ábrázoló hátterű, motivációs és életigazság-idézetet orcánkba tömködő bejegyzést. Különféle sajtótermékek képanyaga igyekszik ösztönözni arra, hogy széppé, vékonnyá, sportossá, jól öltözötté, sikeressé és gazdaggá váljunk. Negyedórás TED előadásokba tömörítik a tudósok az életművüket, hogy néhány tanácsba szedhetően előrágják számunkra a szellemi táplálékot, amit már csak le kell nyelnünk. A vállalatok pedig egyre gyakrabban kérnek a szakértőktől vagy ismert emberektől egy-egy órás előadásokat, melyekből állítólag a vezetők inspirálódhatnak (erre is van már szakkifejezés: “edutainment”).


2017. január 5., csütörtök

Tanulj a forgatókönyvírásról, vagy akármiről!

Kép: sudbury.com
Csendesebb időszakokban rendre ráveszem magam, hogy valami olyan témáról vagy tevékenységről tanuljak, aminek végképp semmi köze a szakmámhoz, de önt egy kis olajat a kreativitásom tüzére. Így kerültem rajz- és festéstanfolyamra, ezért tanulok furulyázni épp, és ebből az okból olvastam el egy könyvet az ünnepek alatt arról, hogy miként írjunk közönségfilmet. Természetesen végképp nem áll szándékomban semmiféle filmet írni, és amúgy sem vagyok nagy moziőrült. Néhány jó film persze nekem is tetszik, de a kínálat elenyésző százalékáról mondható ez el.


2017. január 3., kedd

A viselkedéstudomány használata a mindennapokban

Bár azt gondolhatnánk, hogy sokat tudunk az emberi viselkedésről, a valóságban igen keveset, és nagyon szűk kör alkalmazza ezeket az ismereteket tudatosan és szisztematikusan. Ha valahol ennek masszívan ki vagyunk téve, akkor az az énünk fogyasztói oldala. Igen hatásvadász címmel jelent meg a napokban egy cikk arról, hogy az okostelefonok és a rajtuk futó alkalmazások hogyan tesznek bennünket függővé, miként szakítanak ki egyre nagyobb százalékot a nap 24 órájából. Az írás egyébként számos valós példát hoz arra, hogy milyen módon használják a viselkedéstudományi ismereteket az applikációk tervezői arra, hogy egyre többet aktivizáljuk magunkat az adott alkalmazásban, és minél gyakrabban kukkantsunk be oda, hogy mi a pálya. Nem másolom ide a konkrétumokat, itt lehet megnézni a cikket.


2016. december 15., csütörtök

Idén is rendezz év!*

A kakas éve lesz 2017, akármit is jelentsen ez
Nem először hívom fel a Tudatos Vezetés blog olvasóinak figyelmét december magasságában az Évrendező munkafüzet kitöltésére, azaz idei évük értékelésére és a következő esztendő megtervezésére. Jómagam 2013/2014 óta használom ezt a cuccot, és sok fontos eredményt értem el azóta a segítségével. Néhányról be is számoltam korábbi blogbejegyzésekben


2016. december 12., hétfő

Stresszmentesítés művészeti tevékenységgel

A lányomnak firkáltam vasárnap reggel, csak úgy
Napjaink szellemi dolgozói és vezetői, igencsak egészségtelen módon, kizárólag a bucijukat használják a munkahelyen, ahol ráadásul ébren töltött óráik túlnyomó részében tartózkodnak. Szinte semmi mozgás, semmi fizikai alkotó ténykedés. Jellemző, hogy mások osztják be az idejük jelentős részét, ami a saját életük felett érzett kontroll hiányát eredményezi. Az alacsony fokú hatékonyság, a szervezettség és a tiszta prioritások hiánya, valamint a bizalmatlanságon alapuló ellenőrző rendszerek miatt folyamatosan űzött vad üzemmódba kerülnek, már ahol van egyáltalán teljesítménykényszer. Ahol nincs, ott pedig a feljebbvalók irányában tapasztalt kiszolgáltatottság érzése feszít. 


2016. december 5., hétfő

A vezetői fejlődés és a szolfézs

Gyerekkoromban rettentően örültem annak, hogy nem írattak be zeneiskolába, így nem kellett kottaolvasást tanulnom, ami már az énekórákon sem volt szimpatikus számomra. Teltek az évek, már mindenki rég abbahagyta a zenetanulást, aki az osztályból történesen járt zeneiskolába, én pedig tizenhárom-tizennégy évesen elkezdtem nyúzni a nővérem hátrahagyott gitárját, autodidakta módon tanulgatva az akkordozást az annak idején nagyjából egyetlen, amatőröknek szóló gitáriskola könyvből. Persze alapítottunk rockegyüttest is, ami nagyjából húszéves korunkban oszlott fel, magunkhoz képest a “csúcson”. A városi és a megyei döntők után az utolsó klasszikus Ki mit tud? tévés előválogatójáig jutottunk el, ahonnan persze már nagy ívben repültünk a mátyásföldi orosz laktanya kultúrházának kontrollhangfal-mentes színpadáról. Személyesen annyi visszajelzést sikerült bezsebelnem, hogy a zsűriben helyet foglaló Babos Gyula nem átallotta azt mondani, hogy “a gitáros nem volt rossz”. Bár ez kétségkívül hízelgően hangzott egy ilyen kaliberű művész szájából, azért azt be kellett látni, hogy a “nem rossz” elég messze van a jótól, ami pedig igen távol a nagyon jótól. A gitározási tudományom nagyjából ott meg is rekedt, részben pont azért, mert nem ismertem a kottát, és ez eléggé bekorlátozta a gyakorlási mozgásteret. Mintha nem tudnánk olvasni, és minden tanulási lehetőségünk abban merülne ki, amit egy hozzáértőtől meghallgatunk és memorizálunk.


2016. november 28., hétfő

Nem az a kérdés, mire vágysz, hanem hogy miért vagy hajlandó szívni

Közeledik az év vége, a számvetés és a jövő év tervezésének ideje. Már aki szokott ezzel foglalkozni, ilyentájt gondolja át, hogy mire szeretne fókuszálni a következő esztendőben. Olvastam egy figyelemreméltó cikket Mark Mansontól a Quartz-on, melyben nem igazán ír nagy újdonságot, de az a helyzet, hogy a téma továbbra is aktuális.

Különösen amióta a média folyamatosan ott van a szánkban valamilyen formában, az emberek jelentős része vágyik arra, hogy olyan legyen, mint az a néhány ezrelék vagy tízezrelék, aki megjelenik az újságokban, a tévében vagy az interneten. Vágynak arra, hogy bajnokok legyenek, szép legyen a testalkatuk, magas pozícióba kerüljenek, sok pénzt keressenek vagy ismertséget szerezzenek.