2017. április 26., szerda

Vezetés erőből vs. vezetés beleegyezéses alapon

Mindig megdöbbenek, amikor viszonylag régi írásokban találok olyan gondolatokat, amelyeket még napjainkban is kénytelenek vagyunk szajkózni, vegyes sikerrel. Napoleon Hill pont 80 évvel ezelőtt, még a nagy gazdasági világválság érzelmi hatása alatt megállapította, hogy kétféle módon lehet közelíteni a vezetéshez: erőből, hatalomból irányítva, vagy a követők önkéntes beleegyezésére építve. Történelmi példák alapján kijelentette, hogy az előbbi nem tartható fenn hosszú távon. Mondjuk ezt pont leszarták a huszadik század diktátorai a következő évtizedek során, elképesztő károkat okozva saját népüknek és az emberiségnek, kétes tehetségük mértékének függvényében. Természetesen ők sem kerülték el a karmájukat, a legrohadékabbak pár év után kinyiffantak vagy hasonló stílusú haverjaik söpörték odébb őket. Ahol viszont az erőből vezetés eszméje, még ha puhább formában is, de tovább élt (lásd sajnos a keleti blokk országait), ott mind a mai napig sokan meglepődnek, hogy van alternatívája az uralkodó típusú, hatalomközpontú, utasítgató megközelítésnek.

Felettébb érdekes továbbá, hogy ebben a két világháború között íródott könyvben az igazi vezetővel szemben olyan követelményeket támaszt a szerző, mint például a bátorság (és nem a szervilis viselkedés), az önkontroll (hiszen hogy tudna másokat kontrollálni, ha magát sem tudja), igazságérzet (különben nem fogja kivívni a követők tiszteletét), határozottság a döntéshozatalban, konkrét tervek kidolgozása és megvalósítása (igen, akkor még nem azon lovagoltak, hogy leader-e valaki vagy manager, hiszen, ahogy Mintzberg is mondja sokkal később, nem akarsz magadnak olyan vezetőt, aki nem menedzseli a dolgokat, és olyan menedzsert sem, aki nem vezet), kellemes, jól olvasod, kellemes személyiség (egyszerűen azért, mert az arrogáns, öntelt bunkókat nem fogják tisztelni a követők), a követők és problémáik megértése és együttérzés az emberekkel (mitől mástól épülne fel a bizalom), teljes felelősségvállalás a követők által elkövetett hibákért is, valamint az együttműködés képessége (anélkül nem lesz komolyabb teljesítmény).

Szinte elsírtam magam, amikor 1937-ben azt írja valaki, hogy “The world has just entered a new era of relationship between leaders and followers, which very clearly calls for new leaders, and a new brand of leadership in business and industry. Those who belong to the old school of leadership-by-force, must acquire an understanding of the new brand of leadership (cooperation) or be relegated to the rank and file of the followers. There is no other way out of them.” Ha ezt a néhány mondatot most hallottam volna egy vezetésről szóló konferencián, pont ugyanolyan aktuálisnak tűnt volna. Összességében nem sokkal vagyunk előrébb, tisztelet a kivételnek.

2017. április 19., szerda

Bénult várakozás helyett kezdeményezz inkább!

Egy ismerősöm egy formálódó új csapatba került a munkahelyén, értelmes kollégákkal, és a céghez nemrégen került új vezetővel, akire számos oldalról nehezedett nyomás. A csapat által elvégzendő projektek szétosztását várták a felettesüktől, valamint némi operatív segítséget, iránymutatást a feladatokkal kapcsolatban. Ez viszont nem nagyon akart megérkezni. Vezetőjüket inkább stratégiai szintű témakörökkel igyekezett lefoglalni saját főnöke. A csapat várakozott, nőtt bennük a frusztráció. Amikor a vezetőjükkel beszélgettek a projektek leosztásáról, azt mondta, hogy akár ki is lehetne sorsolni közöttük, hiszen még úgysem ismeri őket elég jól a testre szabáshoz. Ez a felvetés borzasztóan felbosszantotta és kiábrándította az én ismerősömet. A vezető iránt eddig kialakult, nem túl magas bizalmi szint még lejjebb süllyedt.


2017. április 14., péntek

A kapcsolat felértékeli a produktumot

A héten sokat ültem dugóban, és azzal szórakoztattam magam, hogy egyik ismerősöm frissen megjelent verseit olvasgattam. Ez elég fura, mert általában nem szeretem, és nem is nagyon értem a verseket. Valahogy mégis felkeltették az érdeklődésemet, lekötötték a figyelmemet, értékesnek találtam, és örültem neki, hogy elolvashattam. De hasonló tapasztalatokat szereztem korábban különféle ismerőseim novellájával, regényeivel, festményeivel, vagy zenéjét hallgatva. Van jó pár borkóstoló, amit sose fogok elfelejteni: leginkább azok, amelyeknél maga a termelő prezentálta a borait. Szepsy István vagy Maurer Oszkár szavai máig a fülemben csengenek. A világon létrejövő temérdek alkotás közül értékesebbnek találom, aminek ismerem a készítőjét. Nem tudom, más is így van-e vele, de gondolom hasonlóan. Egy-egy szakterület felkent specialistájából kinézem, hogy egy hitelesített minőség-skála van a fejében az adott téma tekintetében, de a többiek, az élet szerteágazó területein többnek látnak egy produktumot, ha kapcsolatba kerülnek az alkotójával. Arról nem is beszélve, hogy a saját gyermekeink által készített rajzokról vagy egyéb kézműves termékekről mennyire másképp vélekedünk, mintha azt egy számunkra vadidegen gyártotta volna.


2017. április 10., hétfő

Miért nincs túl sok értelme a sikerrecepteknek?

Néhány hete jelent meg egy írás a Harvard Business Review blogján arról, hogy miért nem érdemes olvasgatnunk a sikeres emberek szokásaival, működési gyakorlatával kapcsolatos listákat, még ha jópofának és hasznosnak is tűnnek első blikkre. Az a helyzet viszont, hogy ezek a felsorolások nem állnak túl erős lábakon tudományos alátámasztottságuk és általánosíthatóságuk tekintetében. Íme néhány ok:

2017. április 3., hétfő

Vigyázz, mert az ijesztgetés feleszi az akaraterődet!

Az emberi lények igen komoly teljesítményre képesek, ha valamit igazán, szívből akarnak. Mégis, az egyik legnehezebb dolog, hogy összeszedjük magunkat és rendre megtegyük, ami fontos, vagy megálljuk mindazt, ami nem szolgálja az érdekeinket vagy az egészségünket. Ahogy a mondás tartja: mindennek faszául ellen tudunk állni, csak a csábításnak és a kísértésnek nem. Olvasok egy felettébb izgalmas könyvet, amit Pusztai barátom pattintott hozzám néhány hete: Kelly McGonigal - The Willpower Instinct: How Self-Control Works, Why It Matters and What You Can Do To Get More of It


2017. március 29., szerda

A bűvös 7 év jelentősége az ember életében

Épp hétéves a Tudatos Vezetés blog, így nem is lehetne aktuálisabb témát választani blogbejegyzésként, szülinapi ajándék gyanánt az olvasóknak. Sok-sok évvel ezelőtt hallottam először, hogy hétévente érdemes váltani a munkában és/vagy az életünkben. Akkortájt ezt úgy értelmeztem, hogy ennyi idő után minden bizonnyal belefáradunk vagy belefásulunk abba a tevékenységbe, amit végzünk, vagy abba a felállásba, amiben éldegélünk. Természetesen a megújulás nem feltétlenül jelent egy új munkahelyet vagy partnert. Lehetséges házon belül munkaterületet váltani, előrelépni, a magánéletben pedig új dimenziót jelenthet például a családalapítás, vagy éppen a gyerekek iskolába menetele, netán kirepülése. Aztán jóval később, a közelmúltban találkoztam a hétéves periódusok mögött álló konkrétabb elképzelésekkel, amikor Emich Szabolcs kollégámtól kaptam egy felnőttképzéssel kapcsolatos szakkönyvet.


2017. március 27., hétfő

Hogyan születik egyedi termék egy óra alatt?

Egy másik Tóbiás matiné felvételen készült a kép
Vasárnap a Magyar Rádió 6-os stúdiójában voltunk egy gyerekeknek szóló komolyzenei műsor felvételén, a Bartók Rádió Napján. Nem tudtam, mire számítsak, de azt gyanítottam, hogy klassz lesz. Ez a matinéműsor havonta jelentkezik, elegyíti a zenehallgatást, a hangszerbemutatást és a játékosságot. A felvétel indítása előtt bemasírozott a stúdióba (ami egyébként a rádió szimfonikus zenekarának próbahelye) vagy száz főnyi család, ez volt az egyik hozzávalója a műsornak. A másik fontos alkotórész ebben az epizódban egy rézfúvós kvintett volt, és természetesen a műsorvezető, aki képes arra, hogy egy óra leforgása alatt létrehozzon egy adást, azaz egy terméket, ami se előtte nem létezett, se többször nem fog ebben a formában megvalósulni, mégis kiváló minőségben, a jelenlévők és a hallgatók örömére szolgáljon. A műsorban 8-10 rövid zeneszám hangzott el, mind egy-egy állathoz kapcsolódott. A rézfúvós hangszerek mindegyikét bemutatták, beleértve megszólaltatásuk módját. A darabok között pedig egyaránt történt ismeretterjesztés és játékos kérdezősködés a gyerekek körében. A végeredmény száz mosolygó ember volt szűk hatvan perccel később, valamint egy közel kész adásanyag.


2017. március 23., csütörtök

Bosszúságok ellen segít az átfókuszálás

Mindannyian ki vagyunk téve annak, hogy rendszeresen, az élet változatos területeiről kapunk a képünkbe különféle dózisban mért bosszúságot, kellemetlenséget. Hiába a szép tavaszi napsütés, a jól alakuló munkánk vagy az épp problémában szűkölködő magánéletünk, ha beletaposunk egy kupac gőzölgő kutyaszarba, az odaverhet az egész napunknak. Pedig várhatóan csak az a fél óra lesz szörnyű, amikor fogpiszkálóval igyekszünk a talpunk gumiredőit megszabadítani az ocsmányságtól, tehát kár ezért lényegesen több időt kiakadva töltenünk. Természetesen a kutyagumi itt csak a csodás költői metafora, a bosszúság bármilyen formában jelentkezhet: ugyanúgy lehet forrása egy kellemetlen kolléga, vagy a munkáját trehányul végző szolgáltató.


2017. március 20., hétfő

Két lépés a holtpontra jutott nézeteltérések kibillentéséhez, ha fontos neked a másik

Gyakran lehet látni, hogy két, egymást egyébként fontosnak tartó ember belemerevedik néhány olyan kérdésbe, ahol a dolgokat eltérően látják, és egyik sem szeretne az álláspontjából engedni. A büszkeségnek és a fafejűségnek (amely tulajdonságok egyéb esetekben lehetnek hasznosak) ez bizony egy felettébb káros megnyilvánulása. Az esetek jellemzője, hogy a résztvevők számos tulajdonság tekintetében kedvelik a másikat, de az ellentétek egyre mérgezik a kapcsolatot. Lehet itt szó családról, de rokoni vagy munkatársi kapcsolatokról is.


2017. március 16., csütörtök

Hogyan találhatunk értelmet a mindennapi mókuskerékben?

Nem kell hozzá nagy tudomány, hogy belássuk: az emberek szívesen ügyködnek olyan dolgokon, aminek értelmét látják, míg az általuk eszement baromságnak tartott, vagy egyszerűen csak unalmas/lényegtelen tevékenységektől a falnak mennek. “Értelem” alatt valami többre gondolnak, mint az, hogy megkapják érte a havi fizetést. Felettébb izgalmas továbbá, hogy bármiféle javadalmazás nélkül is szívvel-lélekkel dolgoznak az emberek, ha megérinti őket az adott cél. A földlakók többsége biztosan nagyobb lelkesedéssel épít iskolát vagy templomot, mint cipel cementes zsákokat.