2017. szeptember 18., hétfő

Kamaszok, hazugságok és a vezetés

Épp Po Bronson és Ashley Merryman Amit rosszul tudtunk a gyerekekről című könyvét olvasgatom. A szerzők számos közelmúltbeli tudományos kutatás eredményét szedték csokorba, többnyire olyanokat, amelyeknek a konklúziói részben vagy egészében ellentétesek a közvélekedéssel.

Az egyik fejezet a kamaszok és a hazudozás kapcsolatát feszegette. Az idézett kutatásban résztvevő alanyok 96%-a nyilatkozott úgy, hogy szokott hazudni a szüleinek, míg a saját szüleik 78%-a szerint mindent meg lehet velük beszélni. Talán nem meglepő, hogy a szigorúan fogott, fafejűen autokrata nevelésben részesült gyerekek jelentős része sportot űz a hazudozásból, mivel természetesen nem áll szándékában kivonni magát az akció és az élvezetek köréből. Csak a szülők meg ne tudják! Ami már sokkal izgalmasabb, hogy a szabadtartásban részesülő kamaszok szülei, akik abban hisznek, hogy a nagyfokú engedékenység majd őszintébb kommunikációt eredményez, kábé ugyanannyira alulinformáltak a gyermekeik valós életvezetésével kapcsolatban. Sőt, úgy tűnik, hogy ezek a kamaszok tolják a legkeményebb komiszságokat, ők sodródnak bele a durvább balhékba. Sokan úgy érzik közülük, hogy nem nagyon számítanak a szüleiknek. A kutatás egyébként 36-féle pontenciális hazudozási területet vizsgált, és ebből az átlagos válaszadó 12-t jelölt meg.

Hogy, hogy nem, azok a kamaszok hazudtak a legkevesebbet (átlagosan 5-öt megjelölve a 36-ból), akiknek a szülei fogalmaztak meg feléjük elvárásokat és szabályokat, de csak néhányat. Azokhoz viszont következetesen tartották magukat. A többi témában hagyták a gyerekeiket dönteni, autonóm módon működni. A szülő-gyerek kommunikáció mennyisége is ezekben a családokban volt a legtöbb.

Persze nekem is mindenről ugyanaz jut az eszembe, így arra gondoltam, hogy a különféle vezetői attitűdök és kultúrák is hasonló eredményekkel kecsegtetnek az érdemi tevékenység, a sumákolás és a kommunikáció tekintetében. A vasszigor a felszínen engedelmességet produkál, de a háttérben ott van a csalás, a hazudozás és az aknamunka. Az elvárások és keretek nélküli szervezet szétesik, eredménytelen lesz. Ha viszont van néhány jól megfogalmazott irányelv, cél és működési keretrendszer, ha az embereknek megvan a motivált alkotómunkához és együttműködéshez szükséges szabadságuk, akkor ott őszintébb és tisztább környezet, valamint magasabb szintű eredményesség fog megjelenni.

2017. szeptember 14., csütörtök

Kik a hülyék?

Definíció szerint a “hülyék”, mindazon embertársaink, akik kevésbé okosak, tapasztaltak, és/vagy tájékozottak, mint mi magunk, ezért másképp gondolkodnak, döntenek, viselkednek, mint ahogy mi tennénk. Ezek az emberek adósodnak el eszetlenül, maradnak ott, ahol nincsenek lehetőségeik, kerülnek börtönbe kétszáz forint erőszakos elrablása után, őket csapják be a buszos kiránduláson a több százezer forintos csodapaplannal, és még hosszasan sorolhatnám. Eddig egyszerűnek tűnik a válasz a kérdésemre.


2017. szeptember 11., hétfő

A megoldások egyszerűek, a kivitelezés viszont sajos nehéz

Egész iparágak és társadalmi rendszerek épülnek arra, hogy az emberek rá vannak gyorsulva a különféle problémák orvoslására kifundált bonyolult megoldásokra. Ezért van felfoghatatlan jogrendszerünk, követhetetlen adórendszerünk, minden elképzelhető logika szerint előírt diétánk, sokdimenziós vállalati kompetenciamátrixaink, és ezért kényszerülünk olyan leveleket bogarászni mindenféle szolgáltatótól és hivataltól, amiből vért izzadva se tudjuk megérteni, hogy mi a szart kezdjünk vele. Ennek következménye például, hogy állandó bizonytalanságban élhetünk, különféle szakértőkre vagyunk utalva a túléléshez, ráadásul lépten-nyomon megbírságolhatókká/ lekopaszthatókká váltunk.


2017. szeptember 7., csütörtök

Mennyi értelme van a kifüggesztett szlogeneknek?

Ha már sok multicég aulájában és tárgyalójában jártatok, és bőségesen beszélgettetek az ott dolgozókkal, netán lehúztatok pár évet egy-egy ilyen műintézményben, akkor valószínűleg rögvest rávágjátok, hogy semmi. Egyrészt senki se olvassa, ha mégis, akkor se nagyon érti, gyakran túl általános, és igen nehezen alkalmazható személyes szinten. Vagy legalábbis nem tudják az emberek, miként lehetne. Ezzel szemben igen sűrűn találkozhatnak egy olyan jelenséggel, hogy a cég működése, folyamatai, tulajdonosi beavatkozásai és a vezetők viselkedése nem tükrözi az alapelveket (ha mégis elolvasta bárki azokat).


2017. augusztus 20., vasárnap

Egy kiváló videó a szervezetek fejlődési szintjeiről

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy szuper, 9 perces, magyar nyelvű videót, ami közérthetően összefoglalja a szervezeti fejlettség lépcsőfokait, Frederic Laloux: Reinventing Organizations című könyve alapján. A kisfilm Emich Szabolcs kolléga valamint a ReinvOrgMap és a Circle43 csoport munkája. Tavaly magam is írtam erről a témáról, némileg eltérő megközelítéssel a Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben, de egy tíz percnél rövidebb ismertetés igazán kihagyhatatlan választás.

Miért néznéd meg? Azért, mert segít beazonosítani, hogy az általad vezetett szervezet, vagy az a munkahely, ahol éppen dolgozol, melyik szinten tanyázik, és elgondolkodhatsz rajta, hogy ez neked így oké avagy sem. Ha van ráhatásod, akkor kijelöli a fejlődés irányát, ha nincs, akkor a karriered következő kívánatos lépését határozza meg.

Amennyiben szakmabeli vagy, tehát vezetőket és szervezeteket támogatsz, akkor téged abban segítenek a videóban kifejtett gondolatok, hogy az adott szervezeti paradigma szintjén milyen beavatkozási formáknak van inkább értelme, és melyek nem időszerűek még. Sokszor pont azért nem tudnak eredményesek lenni a fejlesztési szakemberek által vezetett programok, mert akármilyen jók is azok, a szervezet még nincs készen a befogadásukra. Kettőt-hármat ugyanis nem tudnak ugrani a lépcsőn egyszerre.

Fogyasszátok egészséggel!

2017. augusztus 16., szerda

A vezetési metaforák szépsége és féligazsága

Amikor szeretnénk valami okosságot könnyebben befogadhatóan és emlékezetesebben átadni az érdeklődő közönségnek, nagyszerű hasznát vesszük a metaforáknak. Az ügyesebbek nemzetközi bestsellereket írnak belőlük, majd pedig a fél világot lefedő disztribúciós hálózatot is létrehoznak a gyorsan megtanulható és erős elkötelezettséggel terjeszthető ige hirdetésére. Nem mondom, hogy egyértelműen káros volna ez a tevékenység, de az összkép általában sokrétűbb, mint ahová egy-egy metafora egyszerűsíti azt.


2017. augusztus 10., csütörtök

Szigetelés Pinkkel

Mindig is lenyűgözött a profizmus, akárhol futottam bele. Amikor valamit faszán kitalálnak és penge módon megvalósítják. Nem egyszer, véletlenül, hanem újra és újra. Ilyen volt számomra Pink 2009-es budapesti fellépése a Funhouse Tour keretei között. Két évvel később írtam is a kapcsolódó élményeimről a blogon. Megfogadtuk, hogy ha megint jön Európába, ott a helyünk a koncerten. Sajnos a következő két alkalommal csak Prágáig vagy Bécsig jutott, és pont nem passzoltak a dátumok az időbeosztásomba.

Aztán jött a hír, hogy idén jönni fog a Sziget első napjára. Gondolkodóba estünk. Én például a 25 év alatt még egyszer sem tudtam meggyőzni magam, hogy el kéne mennem a Szigetre, pedig erősen próbálkoztam. De azt feltételeztem, hogy macera kijutni, macera hazajutni. Irdatlan tömeg. Randa budik. Kakofónia bömböl. Egyszer se találtam még olyan napot, amin legalább két-három előadó lenne, aki érdekel. Egy koncertért meg elég drága a belépő. Mindenki azt mondja, hogy pofátlanul költséges ott a mulatozás. Ráadásul éltem a gyanúperrel, hogy egy fesztiválon messze nem fognak tudni akkora show-t csinálni, mint egy saját koncerten, és tartottam tőle, hogy középszarul fog szólni. Rutinos koncertjáró barátaink is elbizonytalanítottak, amikor arról számoltak be, hogy a legutóbbi szigetes Robbie Williams és Rihanna is alacsony élvezeti értékkel bírt. De aztán győzött a szívünk, és beszereztük a jegyet.


2017. július 26., szerda

Eredményesen és boldogan - töltsd le ingyen az új e-könyvemet!

Fogadjátok szeretettel negyedik e-könyvemet, melyet ezúttal nem vezetőknek írtam, hanem bárkinek, aki hajlandó tenni a saját eredményességéért és boldogságáért. A megszokott szakirodalmi alátámasztottsággal, de szokatlanul szókimondó stílusban íródott, tehát csak akkor tedd magadévá, ha ez nem zavar! Én mondtam előre.

"Bármennyire is vonzó lenne, ez a kis könyv nem arról fog szólni, hogy miként válhat belőled a következő Steve Jobs. Azt sem fogod megtudni, hogyan lehetsz országos ismertséggel bíró médiatényező, mint Fekete Pákó. Sőt, olyan ígéretet sem teszek, hogy úgy meg fogsz tollasodni, hogy egyik pofazacskódban kaviárt, a másikban osztrigát majszolva főtt homárral hajigálod meg a fináncokat, akik a yachtodon kellemetlenkednek épp. Biztosan szívesen olvasnád, hogy bármi lehet belőled, hogy hittel és kemény munkával akármilyen cél abszolválható. Én speciel ebben nem hiszek. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy mi, átlagemberek lényegesen eredményesebben és boldogabban tudnánk élni kis szaros életünket, mint amennyire jellemzően tesszük."

Akik nélkül a könyv nem jöhetett volna létre: köszönöm szépen a 2017 tavaszi Becton Dickinson-os Tudatos Vezetés csoportomnak a kezdő löket megadását, Kamrás Orsolyának a szerkesztést és a lektorálást, Pusztai Csaba barátomnak a borítótervet, Molnár Péter fotós és sporttárs cimborának a figyelemfelkeltő kampányban nyújtott segítségét, valamint a családomnak azt, hogy hónapokon át elviselték, amivel egy ilyen iromány létrehozása jár.

2017. július 16., vasárnap

Idei ingyenes e-könyvemet szélesebb közönségnek főztem

Eredetileg eszem ágában sem volt szélesebb közönséget megcélozni. Jól elvoltam azzal, hogy a Tudatos Vezetés blogon és az első három e-könyvemben is a hazai vezetőkhöz igyekeztem szólni, összhangban a mindennapi munkámmal. Aztán idén is eljött a pillanat, amikor a hóhért akasztották, és a képzésrésztvevőim engem coacholtak egy aktuális problémámmal kapcsolatban. Felvetettem azon a szép tavaszi napon, hogy szívesen írnék megint kicsit bővebb terjedelemben, de nincs olyan téma, ami feltüzelne vagy feltétlenül kikívánkozna. Magam is meglepődtem a beszélgetés eredményén, de a következő hétvégén már a fejezetötleteket gyűjtögettem az új irományhoz.


2017. július 10., hétfő

Milyen időtávra érdemes tervezni?

Az emberek képesek bevállalni harmincéves hitelszerződéseket, valamint “tudományos” körültekintéssel interjúzva óvónénit választani a gyermeküknek, aki szerintük leginkább irányba állítja a csemetét a húsz évvel később esedékes egyetemi felvételihez. Még nekem is, aki lelkes szószólója vagyok a tudatosságnak és a tervezettségnek, ez azért túlzásnak tűnik. Ki a fene tudja megjósolni, mi lesz évtizedek múlva, arról nem is beszélve, hogy a nagyszerű óvodapedagógus organikusan távozhat egy év elteltével mondjuk babavárás vagy elköltözés miatt.