![]() |
Megfigyelésem szerint a kritikai visszajelzések tekintetében kétféle tipikus vezetői viselkedés dominál. A menedzserek egy része annak érzi szükségét, hogy minden probléma vagy hiba észrevétele esetén alaposan ledorongolja a munkatársait, míg a másik része hosszasan emészti magát, nem szól semmit, aztán amikor belepottyan az utolsó csepp a pohárba, túlreagálja a dolgot. Pont mint a nyuszika a medve és a porszívó/fűnyíró/létra esetében. Sajnos a többség nem él az azonnali, konstruktív és tárgyszerű visszajelzés eszközével. Pedig az esetek 99 százalékában semmi szükség keménykedésre, csak szólni kellene, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, vagy ha a kolléga viselkedése hagyott maga után kívánnivalót. Sok minden lehet ugyanis a háttérben, ami nem igényel markáns helyretételt. Elképzelhető, hogy hiányzott a tudás, a tapasztalat, a pontos elvárás megfogalmazása, a közös értelmezés ellenőrzése vagy a részletekre vonatkozó visszakérdezés. Adódhattak méltányolandó körülmények és személyes történések is. A kapásból foganatosított fejleharapás tehát általában messze nem indokolt.
Néha azonban előfordul, hogy mégis erőteljesebb visszajelzésre van szükség. Az egyik ilyen szituáció, amikor a munkatársunk folyamatosan hárít, mindenért más valaki a hibás, ő semmiért nem felelős, és alapvetően hülye mindenki. Ilyenkor nincs más hátra, ki kell billentenünk a partnerünket rögzült hitéből. Ehhez pedig jellemzően buldózerrel kell megközelítenünk, nem lepkeszárnyakkal. A másik tipikus eset, ami péklapátért kiált, amikor az illető a sokszoros, konstruktív visszajelzés, az elvárások egyértelmű megfogalmazása, és a kívánatos viselkedéssel kapcsolatos közös megállapodások ellenére szarik az egészre.
Tapasztalataim azt erősítik meg, hogy ilyenkor hatásos és eredményes tud lenni az érintett személy érzelemdús, határozott elhelyezése. Nem jön be tízből tízszer, de gyakran igen. Ne feledjük azonban, hogy ha normálisan végezzük a vezetői munkánkat, egyértelműek a keretek, tiszták az elvárások és a célok, valamint folyamatos az utánkövetés, akkor igen ritkán kell ilyen eszközökhöz nyúlni.