Ide kattints!

2016. szeptember 23., péntek

A túl kevés alvás szétbarmolja a teljesítményedet

Pár napja olvastam egy Huffington Post cikket arról, hogy milyen hatást gyakorol a szervezetünkre és a teljesítményünkre, ha rendszeresen kevesebbet alszunk, mint amennyire szükségünk lenne. Valahogy nem veszik az emberek elég komolyan, hogy milyen fontos a regenerálódás. Lazán elengedik a néhány éves gyerek délutáni alvását, mert macerás rávenni, majd csodálkoznak, hogy estére hisztérikus zombivá válik. Hagyják a kisiskolásokat sokáig fennmaradni, aztán persze reggel vért izzadnak, hogy kiverjék őket az ágyból. És persze felnőttként is inkább bezsúfolnak még valamit az estéjükbe, annak árán, hogy reggel mosott szarként lesznek kénytelenek összekaparni magukat.

Az írás részletesen összefoglalja az alvásmegvonással összefüggő egészségügyi problémákat, én azonban inkább a teljesítményhez kapcsolódó hatásokat emelném ki:

  • kognitív képességek csökkenése
  • ingerlékenység
  • emlékezetkihagyás
  • morális ítélőképesség gyengülése
  • magasabb stressz szint
  • csökkenő kreativitás

A lefekvés előtti időszakban végzett munka, és az elektronikus kütyük által kibocsátott kék fény is kifejezetten rontja az alvásunk minőségét. Célszerű olyan rutint kialakítani, ami az elalvást megelőző órában már valami ezektől eltérő, nyugalmasabb tevékenységet tartalmaz, mint mondjuk egy kellemes fürdő, beszélgetés vagy olvasgatás.

A nyáron kezembe került egy Forbes interjú Dárdai Pállal, aki azt nyilatkozta, hogy szezonban minden este lefekszik este 10-kor. A komoly sportolók egyébként általában nem bízzák a véletlenre a napirendjüket, nem csak az edzéseket és a táplálkozást végzik tudatosan, hanem a megfelelő mennyiségű pihenést is betervezik. A felnőtteknek a cikk szerint kb. 7-9 óra alvásra van szükségük, valószínűleg genetikailag meghatározott, egyéni különbségekkel. Ha azt gondolod, hogy neked 5-6 óra is elég, esélyes, hogy nem hozod ki így magadból a benned rejlő potenciált.

Néhány éve én is rászoktam, hogy ha másnap tréninget tartok, mindenképp lefekszem időben, méghozzá a hálószobában, nem bepunnyadva valami dögunalmas tévéműsoron a nappaliban. Nem fogyasztok este alkoholos italt sem. Ezeknek köszönhetően reggel kipattan a szemem legkésőbb egy perccel az óracsörgés előtt, és energikusan indulhat a reggeli készülődés.

Bármennyire is vagánynak tűnhet, hogy valaki néhány óra alvással elketyeg, komoly árat fizet érte. És ha vezetőkről van szó nem csak a saját egészségük és személyes teljesítményük látja kárát ennek a rossz szokásnak, hanem a fenti felsorolásból adódóan a kollégáik is.

2016. szeptember 19., hétfő

Mi az a facilitátor?



Fogadjátok szeretettel Emich Szabolcs kolléga vendégposztját a Tudatos Vezetés blogon, új e-könyvem megjelenésének apropóján!

Egy nagyon különleges, hasznos, szervezeti közegben élő "állatfajta" áldásos tevékenységét ismerhetitek meg az alábbiakban. Ha eddig nem tudtad pontosan, mi fán terem a facilitátor, de nem merted megkérdezni, most itt a nagyszerű lehetőség, hogy kitisztuljon a kép...


Árnyékos helyeken, mondjuk egy csendes szerda délután az irodában, ha óvatos vagy, megpillanthatod napi rutinját végző Facilitátort! A Facilitátor természetes közege a megbeszélés. Sokszor kezében filccel lehet megfigyelni, ahogy a táblára ír fel egy éppen elhangzott gondolatot. Szokásai közé tartozik, hogy kiragad egy-egy résztvevőt, egy ideig figyeli miket mond és erre a figyelemre kéri a többieket is. Néha hangosan összefoglalja amit hallott. A saját véleményét a témáról szinte soha nem mondja el. Már-már megszállottan törekszik a semlegességre. Nem foglal állást.


2016. szeptember 13., kedd

Vedd figyelembe, hogy kollégáid 70-80%-a az átlag alatt teljesít!

Kép: iaaf.org
Épp a múlt héten írtam, hogy annyira nem villanyozott fel a Google titok című könyv első fele, a hátralévő részben azonban felettébb izgalmas információkkal is találkoztam. Az egyik ilyen megállapítás, hogy az egyéni teljesítmény nem normál eloszlást követ, hanem hatványfüggvény szerintit. Aki kábé ugyanolyan csökkent értelmű medvebocs a matematikához, mint én magam, annak elmondom, hogy ez valami olyasmit jelent, hogy van néhány ember az adott témában, aki elképesztő teljesítményt hoz, vannak még egy kupaccal, akik egész jól nyomják, de a többség az előbbiek által felhúzott átlag alatt teljesít. Először a hatványfüggvény szerinti eloszlás fogalmával a hálózatokban ismerkedtem meg, ahol kevés szereplőnek van rengeteg kapcsolata, sok szereplőnek pedig alig néhány. Azt is megtudtam, amikor erről olvasgattam régebben, hogy számos egyéb dologban jellemző ez az eloszlás.


2016. szeptember 6., kedd

A legjobb főnökök krémjének jellemzői, adatbányászat alapján

Küzdök már egy ideje Laszlo Bock, a Google nemrég távozott HR főemberének könyvével, ami valahogy nem nagyon köt le, de azért vannak benne érdekességek, és egyébként is tisztességes munkát adott ki a kezéből. Mivel nyár végén hazaköltözve még mindig ott találtam az ágy oldalában, ráadásul eltűnt belőle a könyvjelző, nekifutottam megint az elejétől.

Ha valami igazán érdekes a Google HR gyakorlataiban, akkor az nem a csocsó meg a babzsák, és meglepő módon nem is a színes székek. Az egyik, hogy gyakorlatilag bármit kipróbálnak, folyamatosan kísérleteznek, és a tapasztalatok alapján mennek tovább. Csak egy példa: a jó mérnökök annyira rossz véleménnyel voltak a menedzser fajról, hogy a tulajdonosok 2002-ben úgy döntöttek, hogy visszavonják az összes menedzseri megbízatást. Hat hét után rájöttek, hogy ez mégse volt olyan jó ötlet, és visszaállították a középvezetők intézményét. De ezer hasonló próbálkozást fel lehetne sorolni. A lényeg, hogy a saját cégüknél végzett tesztelés alapján döntenek a vezetési módszerek alakításáról.


2016. szeptember 3., szombat

Vagy egyre jobb leszel, vagy besavanyodsz

Belefutottam egy idézetbe Josh Shipp-től, aki egy fiatal amerikai szerző és médiaszereplő, tevékenységeivel leginkább tinédzsereket próbál pozitív irányba terelni. Ezt mondja: “You either get bitter or you get better.” (Vagy megkeseredsz vagy jobb leszel.) Majd azzal folytatja, hogy az élet által neked osztott lapoktól vagy hagyod magad letörni, vagy engeded, hogy jobb emberré válj általuk. Ez a te döntésed, nem a sorsé.

Hogy, hogy nem, az én fejemben valahogy pont fordított sorrendben kezdett el kattogni az idézet, ahogy tekergettem a pedált: you either get better or get bitter. Ezáltal az üzenetet is megváltozott, és rávilágított számomra egy nagyon fontos igazságra: ha nem válsz folyamatosan jobbá, akkor besavanyodsz, megkeseredsz, bepenészedsz, megpimpósodsz, sőt talán még meg is zíteredsz, ha van egyáltalán ilyen kifejezés Seregi barátom szókincsén kívül*.


2016. augusztus 29., hétfő

Ingyenes e-könyv: Vezetői séta a sztratoszférában

Megjelent harmadik, vezetésről szóló e-könyvem Vezetői séta a sztratoszférában címmel, amit szabadon letölthetsz PDF, iBooks és Kindle formátumokban. Ez az írás született meg a legnehezebben a három közül, mivel olyan területre merészkedtem, amiről egyelőre kevés információ áll rendelkezésünkre, így elég sok időre és kutakodásra volt szükségem ahhoz, hogy megértsem, keresztülszűrjem magamon, majd röviden összefoglaljam a lényeget az érdeklődők számára.

Vannak szétszóródva a világban olyan vállalatok és egyéb szervezetek, akik kikukázták a hadseregtől megörökölt, vagy az ipari forradalom időszakából származó, de mindmáig uralkodónak számító vezetői gyakorlatokat, és gyökeresen más módon közelítenek az emberek vezetéséhez. Ami felettébb érdekes, hogy egymástól függetlenül jutottak igen hasonló konklúziókra. Kis könyvemben az emberek közötti együttműködés evolúciójának kontextusában mesélek ezeknek a szervezeteknek a rendhagyó vezetési, HR és egyéb működési gyakorlatáról. Ők igen messze vannak attól amit az emberek zöme a hétköznapjaiban tapasztal. A nyúlon túlon túl. Én úgy képzelem, hogy valahol a sztratoszférában.

A klasszikus menedzsment pont azt eszi, amit főz. A hatékonyságnak, az eredményességnek, és a tulajdonosi érték minden áron történő maximalizálásának ára van. Ezt az árat fizetik a kiábrándult, elidegenedett, motiválatlan munkavállalói tömegek, és persze a Föld nevezetű bolygó is. Szerettem volna magyar nyelven elérhetően is megmutatni, hogy van alternatíva. Még akkor is, ha első olvasatra ki fogja verni a biztosítékot, és lépten-nyomon belekiabálod majd a szöveg közepébe, hogy ez itt nem lehetséges. A világ elindult ebbe az irányba, legalább tudj róla.

Hálás köszönet állandó alkotótársaimnak: Kamrás Orsolyának, aki szerkesztőként és lektorként működött közre, és Pusztai Csabának, aki a remek borítót rajzolta a világ másik felén, egész pontosan Rotoruában, Új-Zélandon.

Kattints ide, töltsd le, olvasd el, emészd meg, és ha tetszett, ajánld másoknak is!

2016. augusztus 23., kedd

Harmadik e-könyvem hamarosan letölthető!

20 hónappal ezelőtt nagy lendülettel nekifogtam és egy szuszra megírtam az első felét. Aztán rájöttem, hogy még messze nem tartok ott fejben, hogy befejezzem, úgyhogy félretettem és érleltem a dolgot. Másfél évvel később, idén nyár elején aztán elérkezettnek éreztem az időt, hogy a másik felét is bekalapáljam. Íme néhány kedvcsináló gondolat a bevezetésből:

“Ez az elektronikus könyv a vezetésről szóló rövid értekezéseim harmadik állomása. Elindultunk a Bélákkal az alagsorból, ahol tizenhat alapvető vezetési gyakorlat alkalmazására tettem javaslatot (Ettől lesztek jó vezetők, Béláim!). Aztán jött a folytatás a sokadik emeleten olyan eretnek, bár messze nem új gondolatokkal, mint a felhatalmazás, a szolgáló vezetés vagy az autentikus és etikus viselkedés (Vezetés a nyúlon és az alapokon túl).”


2016. augusztus 22., hétfő

Milyen munkákat nem fognak tőlünk átvenni a gépek?

Anthony Goldbloom, a gépi tanulás (machine learning) egyik avatott szakértője egy rövid, alig ötperces TED előadásában fejtette ki, hogy miben nem tudja soha utólérni a gépeket az ember, és mi az a terület, ahol egyelőre legalábbis fordított a helyzet. Egy 2013-as, Oxford University-n végzett kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a munkakörök 50%-ánál jelentős a kockázata annak, hogy az automatizálás áldozatává válik. Azért ez elég sokkoló arány.

A mesterséges intelligencia egyik fontos területe a gépi tanulás, melynek lényege, hogy a számítógép óriási mennyiségű, múltban keletkezett adat feldolgozására alkalmas, és ezekre az információkra alapozva átveheti az embertől azokat a feladatokat is, amire korábban a masinák nem voltak képesek. Az 1990-es években olyan, relatíve egyszerű tevékenységek átvételével kezdődött, mint a hitelkérelmek kockázatelbírálása vagy kézzel megcímzett levelek szortirozása.


2016. augusztus 15., hétfő

Miért segíti a vezetői fejlődést az irodalom?

Néhány éve megkértem kiváló lektoromat, Kamrás Orsit, hogy mondja már el nekem, mi a különbség a szépirodalom és a szórakoztató irodalom között, méghozzá úgy, hogy én is megértsem, mint csökkent értelmű medvebocs. Aszondta, hogy a szépirodalmi művek után jellemzően elgondolkodsz, és akár napokig-hetekig kattog a fejedben, míg a lektűröket végigolvasod, megvan a gyilkos, megérkezik a herceg fehér lovon, aztán elégedetten felkelsz a plédről, betömsz egy lángost, rágurítasz egy borsodi hínárost és már el is felejtetted az egészet. Mondjuk nem pont így mondta, de nekem ez maradt meg, mint lényeg. Utána el is olvastam az általa javasolt tíz regényt a magyar és a nemzetközi irodalomból, és megállapítottam, hogy tényleg igaza volt. Sőt, egyes példányok kifejezetten megterhelőek is voltak érzelmileg. Korábban, Hrabalt és Vonnegutot leszámítva nem nagyon fogyasztottam szépirodalmat, tőlük viszont mindent beporszívóztam. Az iskolában sikeresen elvették az irodalomtól a kedvemet. Ott az volt a stratégiám, hogy ami “kötelező”, azt elvből nem olvastam el, miután néhányba belefogtam és abban az életkorban iszonyú vontatottnak, unalmasnak és érthetetlennek találtam. Ez a hozzáállás nyílván nem tett a magyartanárok kedvencévé…


2016. augusztus 9., kedd

Mikor adjuk fel és mikor ne?

Épp Seth Godin The Dip című könyvét olvasgatom, melyben arról is ír a szerző, hogy a gyakran hallható “sose add fel” nem jó tanács. Bizonyos dolgokat igenis fel kell adni, abba kell hagyni, hogy teret adjunk az igazán nekünk való témáknak. Érdemes felhagyni a sehová nem vivő, zsákutcába vezető tevékenységekkel, és el kell engedni azokat is, amelyek most még kellemesen langyosnak és biztonságosnak tűnnek, de elkerülhetetlen szakadék van az út végén. Számos alkalommal láttam magam is, főleg karrierek tekintetében, hogy emberek kényelmi szempontokból hosszasan kitartottak egy állásban, amit mérhetetlenül untak, vagy maradtak a süllyedő hajón, pedig jó előre látták a szomorú végkifejletet.