Ide kattints!

2016. augusztus 29., hétfő

Ingyenes e-könyv: Vezetői séta a sztratoszférában

Megjelent harmadik, vezetésről szóló e-könyvem Vezetői séta a sztratoszférában címmel, amit szabadon letölthetsz PDF, iBooks és Kindle formátumokban. Ez az írás született meg a legnehezebben a három közül, mivel olyan területre merészkedtem, amiről egyelőre kevés információ áll rendelkezésünkre, így elég sok időre és kutakodásra volt szükségem ahhoz, hogy megértsem, keresztülszűrjem magamon, majd röviden összefoglaljam a lényeget az érdeklődők számára.

Vannak szétszóródva a világban olyan vállalatok és egyéb szervezetek, akik kikukázták a hadseregtől megörökölt, vagy az ipari forradalom időszakából származó, de mindmáig uralkodónak számító vezetői gyakorlatokat, és gyökeresen más módon közelítenek az emberek vezetéséhez. Ami felettébb érdekes, hogy egymástól függetlenül jutottak igen hasonló konklúziókra. Kis könyvemben az emberek közötti együttműködés evolúciójának kontextusában mesélek ezeknek a szervezeteknek a rendhagyó vezetési, HR és egyéb működési gyakorlatáról. Ők igen messze vannak attól amit az emberek zöme a hétköznapjaiban tapasztal. A nyúlon túlon túl. Én úgy képzelem, hogy valahol a sztratoszférában.

A klasszikus menedzsment pont azt eszi, amit főz. A hatékonyságnak, az eredményességnek, és a tulajdonosi érték minden áron történő maximalizálásának ára van. Ezt az árat fizetik a kiábrándult, elidegenedett, motiválatlan munkavállalói tömegek, és persze a Föld nevezetű bolygó is. Szerettem volna magyar nyelven elérhetően is megmutatni, hogy van alternatíva. Még akkor is, ha első olvasatra ki fogja verni a biztosítékot, és lépten-nyomon belekiabálod majd a szöveg közepébe, hogy ez itt nem lehetséges. A világ elindult ebbe az irányba, legalább tudj róla.

Hálás köszönet állandó alkotótársaimnak: Kamrás Orsolyának, aki szerkesztőként és lektorként működött közre, és Pusztai Csabának, aki a remek borítót rajzolta a világ másik felén, egész pontosan Rotoruában, Új-Zélandon.

Kattints ide, töltsd le, olvasd el, emészd meg, és ha tetszett, ajánld másoknak is!

2016. augusztus 23., kedd

Harmadik e-könyvem hamarosan letölthető!

20 hónappal ezelőtt nagy lendülettel nekifogtam és egy szuszra megírtam az első felét. Aztán rájöttem, hogy még messze nem tartok ott fejben, hogy befejezzem, úgyhogy félretettem és érleltem a dolgot. Másfél évvel később, idén nyár elején aztán elérkezettnek éreztem az időt, hogy a másik felét is bekalapáljam. Íme néhány kedvcsináló gondolat a bevezetésből:

“Ez az elektronikus könyv a vezetésről szóló rövid értekezéseim harmadik állomása. Elindultunk a Bélákkal az alagsorból, ahol tizenhat alapvető vezetési gyakorlat alkalmazására tettem javaslatot (Ettől lesztek jó vezetők, Béláim!). Aztán jött a folytatás a sokadik emeleten olyan eretnek, bár messze nem új gondolatokkal, mint a felhatalmazás, a szolgáló vezetés vagy az autentikus és etikus viselkedés (Vezetés a nyúlon és az alapokon túl).”


2016. augusztus 22., hétfő

Milyen munkákat nem fognak tőlünk átvenni a gépek?

Anthony Goldbloom, a gépi tanulás (machine learning) egyik avatott szakértője egy rövid, alig ötperces TED előadásában fejtette ki, hogy miben nem tudja soha utólérni a gépeket az ember, és mi az a terület, ahol egyelőre legalábbis fordított a helyzet. Egy 2013-as, Oxford University-n végzett kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a munkakörök 50%-ánál jelentős a kockázata annak, hogy az automatizálás áldozatává válik. Azért ez elég sokkoló arány.

A mesterséges intelligencia egyik fontos területe a gépi tanulás, melynek lényege, hogy a számítógép óriási mennyiségű, múltban keletkezett adat feldolgozására alkalmas, és ezekre az információkra alapozva átveheti az embertől azokat a feladatokat is, amire korábban a masinák nem voltak képesek. Az 1990-es években olyan, relatíve egyszerű tevékenységek átvételével kezdődött, mint a hitelkérelmek kockázatelbírálása vagy kézzel megcímzett levelek szortirozása.


2016. augusztus 15., hétfő

Miért segíti a vezetői fejlődést az irodalom?

Néhány éve megkértem kiváló lektoromat, Kamrás Orsit, hogy mondja már el nekem, mi a különbség a szépirodalom és a szórakoztató irodalom között, méghozzá úgy, hogy én is megértsem, mint csökkent értelmű medvebocs. Aszondta, hogy a szépirodalmi művek után jellemzően elgondolkodsz, és akár napokig-hetekig kattog a fejedben, míg a lektűröket végigolvasod, megvan a gyilkos, megérkezik a herceg fehér lovon, aztán elégedetten felkelsz a plédről, betömsz egy lángost, rágurítasz egy borsodi hínárost és már el is felejtetted az egészet. Mondjuk nem pont így mondta, de nekem ez maradt meg, mint lényeg. Utána el is olvastam az általa javasolt tíz regényt a magyar és a nemzetközi irodalomból, és megállapítottam, hogy tényleg igaza volt. Sőt, egyes példányok kifejezetten megterhelőek is voltak érzelmileg. Korábban, Hrabalt és Vonnegutot leszámítva nem nagyon fogyasztottam szépirodalmat, tőlük viszont mindent beporszívóztam. Az iskolában sikeresen elvették az irodalomtól a kedvemet. Ott az volt a stratégiám, hogy ami “kötelező”, azt elvből nem olvastam el, miután néhányba belefogtam és abban az életkorban iszonyú vontatottnak, unalmasnak és érthetetlennek találtam. Ez a hozzáállás nyílván nem tett a magyartanárok kedvencévé…


2016. augusztus 9., kedd

Mikor adjuk fel és mikor ne?

Épp Seth Godin The Dip című könyvét olvasgatom, melyben arról is ír a szerző, hogy a gyakran hallható “sose add fel” nem jó tanács. Bizonyos dolgokat igenis fel kell adni, abba kell hagyni, hogy teret adjunk az igazán nekünk való témáknak. Érdemes felhagyni a sehová nem vivő, zsákutcába vezető tevékenységekkel, és el kell engedni azokat is, amelyek most még kellemesen langyosnak és biztonságosnak tűnnek, de elkerülhetetlen szakadék van az út végén. Számos alkalommal láttam magam is, főleg karrierek tekintetében, hogy emberek kényelmi szempontokból hosszasan kitartottak egy állásban, amit mérhetetlenül untak, vagy maradtak a süllyedő hajón, pedig jó előre látták a szomorú végkifejletet.


2016. július 24., vasárnap

A szándék a lényeg

Olvastam egy tibeti tanítómester könyvét a napokban (The Joy of Living: Unlocking the Secret and Science of Happiness). Yongey Mingyur Rinpocse igen tájékozott az idegtudomány és a kvantummechanika terén is, és izgalmasan találja meg a párhuzamokat a modern tudomány és a keleti bölcselet között. Számos oldalról vizsgálja a meditáció témakörét és az emberi szervezetre gyakorolt hatását, valamint gyakorlati tanácsokat is ad hozzá. Az egyik fontos megállapítása, hogy nem az számít, hogy mennyire tökéletesen sikerül a kivitelezés. A szándék a lényeg, hogy rendszeresen leülj meditálni. A közhiedelemmel ellentétben nem csak az a meditáció, hogy egy erdei szikla tetején törökülésben, csukott szemmel “ommogsz” órákig, erősen koncentrálva a Nagy Semmire a naplementében. Ehelyett számos konkrét, könnyen kivitelezhető gyakorlatot ír le, amit akár sétálás vagy krumplipucolás közben is végezhetsz a tudatod lecsillapítása érdekében.


2016. július 16., szombat

Életminőség-javító gondolatok maximalista sorstársaknak

Hadd kezdjem azzal, hogy a maximalizmus szerintem alapvetően jó dolog, ha nem beteges perfekcionizmusról beszélünk. Akinek fontos, hogy milyen minőségű munkát ad ki a kezéből, aki szeretne valami igazán jót alkotni, annak sokszor sikerül is, tehát érték keletkezik. Persze az ilyen szemléletű embernek gyakran csípi a szemét az a hegyekben álló középszar output a világban, amivel lépten-nyomon szembesülni kénytelen. Félig-meddig elvégzett feladatok, trehányság, illetve a hozzáértés, az odafigyelés, a gondolkodás vagy a végellenőrzés hiánya. Talán az fáj nekünk a leginkább, hogy ugyanannyi vagy nem sokkal több idő/energia árán akár normálisan is meg lehetett volna csinálni. Utólag pedig mindig sokkal macerásabb és költségesebb javítani a dolgokat.

Az átlagosnál magasabb elvárásaink azonban, akár magunk felé, akár mások felé támasztjuk azokat, rendre odaverhetnek a hangulatunknak vagy a motivációnknak. Íme néhány gondolat, ami jó szolgálatunkra lehet:


2016. július 14., csütörtök

A vezetés is egyszerű. Igaz, nem könnyű.

Ma reggel láttam egy buddhista szerzetest, aki egy kb. másfél perces facebook videóban, baromi egyszerű és közérthető módon, laza és közvetlen stílusban mondja el, hogyan meditáljunk. Bár számos, tudományosan is igazolt előnyös hatása van a meditációnak, eddig a percig én se találtam rajta fogást. Ez a kis videó azonban kitisztította a homályt, valamint eszembe juttatta egyik első blogbejegyzésemet 2010-ből, Hoyle és Newman Simply a Good Manager című könyvéről. Attól még, hogy komplex rendszerekben élünk és maga az ember se egy könnyen kiismerhető élőlény, nem szükséges bonyolult módon közelíteni hozzá. Elég egy tucat alapelv vagy viselkedésmód, amit következetesen alkalmazunk, és azokkal lefedjük a vezetési tevékenységgel összefüggő esetek 80%-át. A fennmaradó 20%-nál persze kénytelenek vagyunk az eszünk, szívünk, intuícióink és lelkiismeretünk mixére alapozva kezelni a szituációt.


2016. július 6., szerda

10 sikertényező, amihez nem kell se tudomány, se tehetség

Forrás: thedoc.ie
Sokan gondolják, hogy attól lehet valaki sikeres vagy eredményes, ha különleges tehetség vagy tudás birtokosa. Ez jó kis kifogás azoknak, akik mások teljesítményére irigykednek: ők sajnos nélkülözik a veleszületett talentumot. Pedig temérdek példa bizonyítja, hogy az adottságok vagy a helyzeti tényezők inkább csak fokozzák a jó teljesítményt, önmagukban még nem garantálnak semmit.

Íme 10 akarati tényező, amit bárki megtehet, kizárólag rajtad múlik:

2016. július 3., vasárnap

Miért érne kevesebbet a szerencsés gól?

Forrás: uefa.com
Nem nagyon szoktam aktualitásokra reagálni a Tudatos Vezetés blogon, most is inkább csak inspirációt adtak a foci EB során történtek ehhez a bejegyzéshez. A magyar-portugál meccsen Dzsudzsák két olyan gólt is lőtt, ami a védőn megpattanva vágódott a kapuba, kiszámíthatatlan röppályán. A portugálok edzője szerint nekik kellett volna a csoport élén végezniük, tekintve, hogy két ilyen gól segítette döntetlenhez az ellenfelüket. Szerintem meg tök mindegy, miként kerül a hálóba a labda: ha az szabályos, akkor egyben fair is.

Ahhoz, hogy valaki szerencsés gólt szerezzen egy tétmeccsen, számos előfeltételnek kell teljesülnie: be kell kerülni a csapatba, végig kell küzdeni a meccset, részt kell venni a támadásban, helyzetbe kell kerülni, és el kell vállalni a lövést. Ráadásul azok mellé szegődik általában a szerencse, akik jó sokszor helyzetbe kerülnek, és rendre célba is veszik a kaput. Nyílván vannak kivételek, mint mindenben, de mégiscsak ez a jellemző. Szokták mondani, hogy az adott terület mestere többször hibázott, mint ahányszor te egyáltalán megpróbáltad.