Munka-magánélet: egyensúly helyett integráció

Még sose hallottam olyan cégről vagy főnökről, aki nehezményezi, ha az ember munkából hazafelé a dugóban araszolva egy órán keresztül még munkaügyben telefonálgat, vagy megválaszol néhány e-mailt esténként, hétvégenként. Arra se szoktak panaszkodni, ha valaki zuhanyzás közben morfondírozva megoldja a céges problémákat, esetleg a vécén vagy a buszon ülve új terméket vagy hatékonyabb folyamatot talál ki. 

Olyat már inkább tapasztalunk, hogy gondot okoz az otthonról dolgozást elfogadtatni egy őszi délelőtt, amikor jön a kéményseprő, vagy megértetni, hogy a héten kétszer is korábban kell lelépni, mert az iskolai szülői értekezlet és a Mikulás ünnepély az oviban egyaránt 16.30-kor kezdődik. Rettentő bosszantó, ha szabadságot kell kivenni ahhoz, hogy mondjuk megreklamáljunk egy tévesen kirótt parkolási bírságot, vagy megújítsuk a személyi igazolványunkat.

A közhiedelemmel ellentétben egy munkáltatónak nem arra van szüksége, hogy lefáradt, kiégett zombik üljenek hosszú órákon át az irodában, akiknek a családi élete romokban hever, gyerekeik elkezdik a bébiszittert anyának hívni, kultúrafogyasztásról és mozgásról pedig már nem is álmodnak.

Úgy vagyunk összedrótozva, hogy a működés minden területén ritmikusság jellemez bennünket. Beszívjuk a levegőt és kifújjuk, szívünk dobogása mozgatja a vérkeringésünket, este muszáj aludni, hogy másnap funkcionáljunk. Az intenzív teljesítményleadási időszakokat pihenésnek és feltöltődésnek kell követnie. Az életnek számos területe van, az ember sokféle szerepet tölt be, és ezek egyensúlya tesz bennünket ellenállóvá a viszontagságokkal szemben. Nem véletlen tehát, hogy a munka és a magánélet egyensúlyban tartásáról sokat lehetett olvasni, hisz a munka könnyen rátelepedik az emberek életére.

Mostanában inkább arról cikkeznek, hogy nem a munka kordában tartása és leválasztása lenne a reális cél, hanem az, hogy a munka és a többiek jobban megférjenek együtt, megfelelően integrálódjanak. Nem tragédia, ha este, amikor a ház lecsendesedett, nyugodt körülmények között elolvasunk vagy megírunk valamit, amire tényleg oda kell koncentrálni. Még az se gáz, ha vasárnap este megválaszolgatjuk az e-mail-eket, ha tudjuk, hogy hétfő reggel elutazunk valahova. De az is legyen rendben, hogy bizonyos napokon csak 10-re érünk be a munkahelyre, mert reggel úszni megyünk, vagy máskor hamarabb hazamegyünk valamilyen magánjellegű program miatt, legyen az egy színház, baráti összejövetel, páros vagy családi esemény. Természetesen vannak olyan munkakörök, aminek az a lényege, hogy valahol ott ül az illető kilenctől ötig és rendelkezésre áll, de ahol inkább különféle produktumok létrehozása a cél, ott már mindenképp helye van a rugalmas munkabeosztásnak.

Hajlok rá, hogy osszam ezt az integrációs megközelítést. Mindemellett az is fontos, hogy legyenek olyan időszakok, amikor biztosan nem szakítja meg a pihenésünket vagy magán programunkat egy céges telefonhívás, mint ahogy nyilvánvaló az is, hogy bizonyos fontos megbeszéléseken is kikapcsoljuk a telefonokat és bezárjuk az ajtót. Egyszer olvastam valahol azt a tanácsot, ami szerint: "Légy most itt. Legyél máskor máshol." Egyszerre egy dologra tudunk figyelni, ami koncentrációt igényel, mint korábban már részletesen kifejtettem egy bejegyzésben.

A cégek vezetőinek és a dolgozóknak tehát közös elemi érdeke, hogy kitalálják, miként lehet az emberek életét jobbá tenni azáltal, hogy a munkát és a magánéletet a realitások talaján maradva megpróbálják kielégítő módon integrálni.