2017. november 28., kedd

Két életed van, de hogy érheted el a másodikat?

Felettébb szellemesnek tartottam a következő idézetet egy Tom Hiddleston nevű angol színésztől: “Mindenkinek két élete van. A második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy csak egy van.” Napok óta forgatom a fejemben, azon töprengve, hogy miként tudnék hozzá csatlakozni. És amin eleget morfondírozunk, az valami gondolatot csak ébreszt. Lőn.

Azoktól eltekintve, akik evilági életükben nem érik el a másodikat, vagy esetleg már egyből oda érkeztek meg, az emberek tapasztalataim szerint a két irányból juthatnak el erre az inflexiós pontra. Felettébb érdekes, hogy a gyógyír tulajdonképpen mindkét esetben ugyanaz lesz.


Az egyik a jellemzően sikeres, eredményes emberek halmaza, akik az első életükben igyekeztek mindenkinek, de legalábbis sok mindenkinek megfelelni. Jól teljesítettek, alkalmazkodtak, engedtek a csoportnyomásnak, megfeleltek a társadalmi elvárásoknak, feljutottak a szükségletpiramis negyedik szintjére. Aztán egy ponton rájöttek arra (gyakran valami büdös nagy pofán verés hatására), hogy nem tudnak, és a jövőben nem is akarnak mindenkinek megfelelni. Gondosan kiválogatják, hogy az életük második felében kinek és minek igen, és nagyobb szerepet kap a saját elveiknek, valós értékeiknek és preferenciáiknak történő megfelelés is.

A másik irány pedig azoké, akik az első életükben végképp nem szándékoztak senkinek megfelelni. Pont beleszartak a társadalmi konvenciókba, ellenálltak a csoportnyomásnak, és olyan személyek sem voltak az életükben, akiknek bizonyítani szerettek volna. Saját ambícióik sem hajtották őket különösebb teljesítmény felé. Na, nekik is alkalmasint tele lehet a hócipőjük saját magukkal, az el nem ért eredményekkel, és az így megteremtett életminőségükkel. Mivel a képességeik alapján tudják, hogy többre hivatottak, megrázzák magukat, elkezdenek valamire összpontosítani, és abban szépen felépítik magukat a második életükre.

A megoldás, a varázsszérum tehát ugyanaz: fókuszálni. Vagy sok mindenből a néhány legfontosabbra, vagy a nagy semmiből valamire.

Szóval ha összeszámolom, tulajdonképpen négyféle ember van, fejenként egy élettel, ami vagy marad is egy, vagy kettő lesz. Remélem érthető.


(UI: HA VEZETŐKÉNT DOLGOZOL, KÉRJÜK SEGÍTSD A 2017 ÉVI TUDATOS VEZETÉS KUTATÁSUNKAT EGY 10 PERCES KÉRDŐÍV KITÖLTÉSÉVEL!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése