2018. január 15., hétfő

A csapatkohézió erősítése - Tudatos Vezetés II. szint

Nagyszerű dolog, amikor egy emberi lénynek sikerül számottevően fokozni a személyes hatékonyságát és eredményességét. Különösen akkor, ha az illető történetesen vezető, hiszen sokakra hatással van a viselkedése. Például képes lesz értelmes és elérhető célokat maga elé tűzni, amelyek többsége végül meg is valósul. Nem véletlenül, hiszen a számára igazán fontos dolgokra sikerül időt szakítania. Meg tudja értetni magát embertársaival, valósághűen dekódolja mások üzeneteit, és jó kapcsolatokat tud kialakítani a környezetében. Önazonosan, őszintén, egyenesen, de nem tapintatlanul közli meglátásait. Korrekt és átlátható módon érvényesíti az érdekeit, és nemet mond, ha szükséges. Érzi, hogy mikor kell keményen ragaszkodni a döntéséhez vagy az elveihez, mikor kell win-win megegyezésekre törekedni, és mikor kell bevenni a “leszarom tablettát”. Segít a számára fontos embereknek abban, hogy ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő adottságokat. Odafigyel rá, hogy kit mi mozgat, és figyelembe veszi ezt a tudását a másokkal kapcsolatos döntéseinél. Tudatos Vezetés I. programunkon ezekben igyekszünk segítséget nyújtani a résztvevőknek az ismeretszerzés, és ami még fontosabb, a gyakorlatba ültetés terén.

Régi adósságunkat törlesztjük most azzal, hogy 40 első szintű csoport végig vitele, éveken át tartó töprengés, valamint egyéves koncepcióalkotó és fejlesztőmunka után elérhetővé tesszük a Tudatos Vezetés program második szintjét. Míg az alapképzés az előző bekezdésben felsorolt hatékonysági és eredményességi kérdésekkel az egyén szintjén foglalkozik, a folytatásban átugrunk a személyesről a csapatszintre, mert egy jól működő munkahelyi közösségben nem összeadódnak, hanem összeszorzódnak azok az értékek, amelyeket a tagok képviselnek.

Nem tudom, volt-e már szerencséd olyan csapatban dolgozni, ahol mindenki azt tudta hozzátenni a közös munkához, amiben ő igazán jó. Az irányítók cselezgettek elöl, kiszolgálták a többieket nagyszerű passzokkal, vagy csavargatták a hálóba a szabadrúgásokat, a kétajtós szekrény méretű védők pedig vagy hátul romboltak, vagy a pontrúgásokat fejelték kapura. Ahol nem azért baszogatták a nagydarabokat, hogy miért nem cseleznek ügyesebben, hanem értékelték és kihasználták a meglévő adottságaikat. Így aztán senkinek nem kellett szégyenkezni a bénaságáért, nyíltan lehetett beszélni arról, hogy miben kell másoktól segítség. Nem féltetek értelmes vitákba bocsátkozni, mindenki el merte mondani az ellentétes véleményét, nem ugattátok le egymást. Az egyet nem értések nem az ego-k harcát hozták, hanem konstruktív, érdemi érveléseket: gondolatmenetek, tények, adatok, megfigyelések ütköztetését. Aztán többnyire jobb minőségű megoldások születtek a végén, mint egy-egy ember eredeti ötlete. Éreztétek, hogy ugyanabba az irányba húztok, és a csapat tagjai nem csak értelmileg, hanem érzelmileg is elköteleződtek a közös célok felé. Nem volt szükség arra, hogy a főnök rendőrködjön, tanárbácsiskodjon felettetek, hanem képesek voltatok egymás felé elköteleződni, a felvállalt feladatokat elvégezni, az esetleges elmaradásokat és nem megfelelő viselkedéseket viszont kulturáltan szóvá tenni, megbeszélni egymással. Ahelyett, hogy mindenki a saját pecsenyéjét sütögette volna, a csapat által elérendő eredményekre tudtatok folyamatosan fókuszálni.

A Tudatos Vezetés II. program abban segíti az együtt dolgozó (vezetői) csapatokat, hogy az egyéni adottságaikra és erősségeikre építve egy irányba húzó, kohézív csapattá fejlődjenek. Mindezt pedig munkakontextusban tesszük, nem metaforák vagy játékok segítségével, és folyamatban gondolkodva, egyszeri erdei varázslás és csodavárás helyett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése